Bartók Béla pozsonyi gimnáziumi évei alatt komponálta Zongoraötösét, mely még magán viseli Brahms melódia- és harmóniavilágának hatását. A mű fiatalkori koncertjein mindig nagy sikert aratott. Amikor a Waldbauer-kvartett 1921. január 7-én egy tíz évvel korábbi koncertjének műsorát akarta megismételni, amelyen szerepelt a kvintett is, Bartók nem örült annak, hogy ez a korai művét ismét előadják. Végül beleegyezett az előadásba, és maga játszotta a zongoraszólamot. A kvintett viharos tapsot kapott, szemben a műsoron szereplő később írt darabokkal. Ziegler Márta közlése szerint Bartók haragjában eldobta a partitúrát, és sokáig úgy hitték, hogy a kotta megsemmisült. 1963-ban került a közreadó, Denijs Dille kezébe egy csomag, amelyben benne volt az elveszettnek hitt partitúra és a szólamok.
Denijs Dille: ”E gyakorlati célokat szolgáló kiadás szövegének előkészítésekor az autográf partitúrát, valamint a Bartók által saját kezűleg írott 1. és 2. hegedű-, brácsa- és gordonkaszólamot használtam fel. […] Bartók oly sok törlést és lényeges változtatást eszközölt a partitúrában, hogy ezáltal az eredetitől egy meglehetősen eltérő variáns keletkezett. Kiadásunkban ezt az utolsó megfogalmazást közöljük, kiegészítve azokkal a kisebb módosításokkal és jelzésekkel, amelyek a vonós szólamokban találhatók.”
11,900 Ft
