1983. augusztus 18. A dátum meghatározó pillanata a magyar zenetörténetnek. Ekkor mutatták be a városligeti szánkózó dombon Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, az István, a királyt. A darab nemcsak zene- és várostörténetet írt – a bemutató nyomán lett a hely hivatalos neve ”Királydomb” -, hanem politikatörténetet is, amennyiben új megvilágításba helyezte és nagy tömegek számára tette átélhetővé a magyar nemzeti múlt egyik kiemelkedő történelmi eseménysorát, mégpedig olyan eszközökkel, amelyeket a korabeli kultúrpolitika legfeljebb csak megtűrt. Az előadás a színházi gyakorlat meghatározó szereplőjévé avatott számos lázadó rockert, és megmutatta, hogy a populáris zene, a népzene, az európai kereszténység középkori hagyománya, illetve a modern zenés dráma elemeinek egyesítéséből maradandó művészi érték kovácsolható.
A Rózsavölgyi és Társa kiadó gondozásában először jelenik meg a rockopera teljes zenei anyagának kottája, mégpedig az Erkel-, Bartók-Pásztory- és Artisjus-díjas Gyöngyösi Levente zongoraátiratában. Az átirat készítője nemzedékének egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Gólyakalifa című operáját 2005-ben mutatta be a Magyar Állami Operaház, III. szimfóniáját 2012-ben a Budapesti Fesztiválzenekar felkérésére írta, Sinfonia concertante című ütőhangszeres versenyművét pedig 2013-ban mutatta be az Amadinda ütőegyüttes.